Az NFC olcsó, könnyen használható és intuitívabb, ami bizonyos területeken ígéretesebbé teszi. Az NFC chipet, antennát és néhány szoftvert használ annak érdekében, hogy a különféle eszközök néhány centiméteren belül kommunikáljanak, és ennek költsége mindössze 2-3 euró [4]. Az ABIReasearch legújabb NFC-kutatása szerint az NFC-piac a mobil kézi eszközökből indulhat ki. Az ABI becslései szerint 2005 után a piacon megjelennek az NFC chipeket használó okostelefonok és továbbfejlesztett kézi eszközök. 2009-re az ilyen kézi eszközök a piac több mint felét teszik ki. A Strategy Analytics kutatószervezet előrejelzése szerint 2011-re a mobiltelefonokon alapuló érintés nélküli fizetési mennyiség világszerte meghaladja a 36 milliárd USD-t.
Ha sikerül népszerűsíteni az NFC technológiát, az nagymértékben megváltoztatja az emberek számos elektronikus eszköz használatát, sőt a hitelkártya-, kulcs- és készpénzhasználati módot is megváltoztatja. Feltörekvő technológiaként az NFC nagyjából összefoglalja a Bluetooth technológia gyenge együttműködési képességének hiányosságait. Célja azonban nem az, hogy teljesen helyettesítsen más vezeték nélküli technológiákat, mint például a Bluetooth és a Wi-Fi, hanem hogy kiegészítse egymást különböző alkalmakkor és területeken. Mivel az NFC adatátviteli sebessége alacsony, mindössze 212 Kbps, nem alkalmas olyan alkalmazásokhoz, amelyek nagy sávszélességet igényelnek, mint például az audio- és videostreaming.
Az RFID és az NFC szabványok közötti úgynevezett konfliktus az NFC félreértése. Az NFC és az RFID hasonlóságot mutat a fizikai rétegben, de két különböző területen működnek. Az RFID csak a címkék vezeték nélküli azonosítására szolgáló technológia, míg az NFC egy vezeték nélküli kommunikációs módszer, amely interaktív.
